A dél-szlovákiai vasúti közlekedés kétnyelvűsítése ahogy a Kerekasztal látja

2012. július 11. szerda | Kategória: Aktuális | 0 Hozzászólás

A dél-szlovákiai vasúti állomások és megállók kétnyelvűsítésének ügyéről szinte naponta olvashatunk, hallhatunk a magyar nyelvű sajtóban. A téma a magyar nyelv szlovákiai használatával kapcsolatos eddigi ügyek közül is kiemelkedő figyelmet kap. A fokozott figyelem talán legfontosabb kiváltója éppen az, hogy ez az ügy is abba a problémacsomagba tartozik, amiről a nyelvhasználati témában megszólalók egyre többet beszélnek: a nyelvhasználati jogok gyakorlati érvényesíthetetlensége. Az érvényesíthetetlenség egyik leggyakoribb oka, hogy az évtizedek alatt „vért izzadva” kialkudott nyelvhasználati jogok egy jelentős részét a kötelezett állami hivatalok, önkormányzatok és egyéb személyek hanyagságból figyelmen kívül hagyják. Ettől rosszabb eset az, amikor e jogok érvényesülését tudatos szabotálják. És végül: e jogok érvényesíthetetlenségének egy ritka esete, amikor az adott jogot rögzítő konkrét jogszabály „gyárilag hibás”, eleve használhatatlan, a törvényalkotó hibájából. A kétnyelvű vasúti táblák ügyének jelentősége éppen abban van, hogy a két utóbbi eset egyszerre jellemző rá.

A kiindulópont az, hogy a vasúti feliratok kétnyelvűsítésére elvileg legalább két törvényi rendelkezés alapján is lenne lehetőség – ha az egyik nem lenne „gyárilag hibás”, a másikat (amely ugyan „gyárilag ép”) pedig nem szabotálná el a Szlovák Államvasutak.

A hibás jogszabályi rendelkezés

A kisebbségi nyelvhasználati törvény tavalyi módosítása értelmében – 4. §, (3) bekezdés – a magyarlakta települések vasúti állomásainak megjelölésénél lehetőség nyílik „a települések kisebbségi nyelvű megjelölésének” (továbbiakban: magyar helységnév) kihelyezésére. Magyarán: e rendelkezés értelmében az észak-komáromi vasúti állomás épületének homlokzatán elhelyezhető a „Komárom” feliratú tábla. Ezzel azonban az a gond, hogy a vasúti törvény szerint a Szlovák Államvasutak csak az állomások, megállók megnevezéseiért (!) felel, de nem felel a magyar helységnevek kihelyezéséért. A vasúti állomás, megálló megnevezése és a (magyar) helységnév közötti fontos jogállásbeli különbség nem első látásra magától értetődő. Pl. a „Komárno” felirattal találkozhatunk állomás megnevezéseként és helységnévként is. Olyan ez mint pl. a „László” név, amely vezetéknévként és keresztnévként is szerepelhet. A lényeg az, hogy a vasúti épületek homlokzatán található (kék alapon fehér) feliratok jogi minősítésüket tekintve az állomások, megállók megnevezései (pl. „Kormárno”), nem pedig helységnevek. Ezen megállók megnevezésének megállapításáért, módosításáért, illetve a megnevezést tartalmazó tábla kihelyezéséért kizárólag a Szlovák Államvasutak felelős.

Ha a Szlovák Államvasutaktól azt kérik, hogy a tavalyi törvénymódosítás – 4. §, (3) bekezdés – alapján helyezze ki a magyar helységneveket, azt jogszerűen visszautasíthatja, mert a vasúti törvény értelmében nincs erre jogosultsága. A kisebbségi nyelvhasználati törvény és a vasúti törvény tehát e ponton nincs összhangban. Továbbmenve: ha a vasútnak lenne is jogosultsága kitenni a magyar helységneveket, akkor is csak az állomásokon tehetné ki, de semmiképpen sem a megállókon, hiszen a kisebbségi nyelvhasználati törvény csak állomásokat említ. Még tovább menve: ha vasútnak esetleg a megállók esetében is meglenne a jogosultsága a magyar helységnevek kihelyezésére, további következetlenség maradna az, hogy amíg a „Komárno” állomásnév mellett a „Komárom” magyar helységnév jelenne meg, addig a „Komárno-závody” megállónév mellett is csak a „Komárom” felirat jelenhetne meg, hiszen a kisebbségi nyelvhasználati törvény szóban forgó rendelkezése csak magyar helységnév kihelyezésére ad lehetőséget – nem pedig a megálló (szlovák) megnevezésének tükörfordítására. A nyilvánvalóan hibás jogszabály okozta probléma vagy a vasúti törvény és a kisebbségi nyelvhasználati törvény 4. §, (3) bekezdésének részleges módosításával, vagy pedig ez utóbbi teljes módosításával oldható meg.

Külön érdekessége ennek a helyzetnek, hogy a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala és tagszervezetei már 2010-ben az egyik javaslatukban, majd 2011-ben nyílt levelükben is rámutattak a kisebbségi nyelvhasználati törvény és a vasúti törvény közötti ellentmondásra, illetve ez utóbbi módosításának fontosságára. Ennek ellenére nem került sor a velünk való egyeztetésre, de sajnos tőlünk függetlenül sem léptek az ügyben. Sőt, az akkori közlekedésügyi államtitkár inkább félretájékoztatta a nyilvánosságot a jogi lehetőségeket illetően, ahelyett, hogy megoldotta volna a problémát és megelőzte volna a jelenlegi helyzetet.

A szabotált megoldás

A Kerekasztal – érzékelve a hibás törvényi rendelkezés okozta csapdahelyzetet és tudomásul véve az ügy politikai felelőseinek tétlenségét – többször is felhívta a nyilvánosság és a vasút figyelmét arra, hogy a vasút kétnyelvűsítésére a hibás törvényi rendelkezéstől függetlenül is van jogi lehetőség (a Regiojet esete ettől elkülönítendő, erre a továbbiakban még kitérünk). A Kerekasztal rámutatott, hogy alternatív lehetőségként a Szlovák Államvasutak az állomások, megállók felelősségi körükbe eső megnevezéseit (pl. „Komárno”) jogszerűen kibővítheti magyar nyelvű állomás- és megállónevekkel (pl. ilyen formában: „Komárno – Komárom”). Így a magyar nyelvű állomás- és megállónevek az állomások és megállók megnevezéseinek integráns részévé válhatnának. Erre azért van lehetőség, mert az állomások és megállók megnevezései jogi szempontból köztéri feliratoknak minősülnek. Márpedig a kisebbségi nyelvhasználati törvény 4. §, (6) bekezdése értelmében a nemzeti kisebbségek által lakott településeken „minden feliratot és a nyilvánosság tájékoztatására szánt hirdetményt, különösen az árusítóhelyeken,…,az autóbuszállomásokon és vasútállomásokon, fel lehet tüntetni a kisebbség nyelvén is.“

Az állomások és megállók megnevezéseinek kibővítéséhez a Szlovák Államvasutak szabályozó hivatalának csak egy döntést kellene hoznia. E döntés meghozatal kizárólag rajta múlik. Erről a megoldási lehetőségről 2012. június 15-én írásban tájékoztattuk (pontosabban: konkrét kérdésekkel rávezettük) a Szlovák Államvasutakat. A június 27-én kézhezkapott válaszból azonban egyértelművé vált számunkra, hogy a vasút inkább az időhúzásban érdekelt, mintsem a helyzet megnyugtató rendezésében. A válaszlevélben ugyanis egyetlen konkrét kérdésünkre sem válaszolt. Ehelyett azt „ragozta tovább“, hogy a korábban említett hibás törvényi rendelkezés alapján miért nem oldható meg az ügy.

A vasúti közlekedést működtetők magyar feliratai (ŽSSK, RegioJet)

A fentiekben a vasúti állomások és megállók megnevezéseiről volt szó, amelyekért kizárólag a Szlovák Államvasutak felel – mint a vasúti vonalak működtetője. A Szlovák Államvasutak felel az állomások épületeiben elhelyzetet, a vonatok érkezéséről és indulásáról tájékoztató berendezésekért is. A többi utastájékoztató vasúti felirat azonban vasúti közlekedést működtető társaságok (Železničná spoločnosť Slovensko – ŽSSK, RegioJet) felelősségi körébe esik. Ezek az utastájékoztató feliratok (pl. menetrend) jogi minősítésüket tekintve ugyancsak a kisebbségi nyelvhasználati törvény előbb említett 4. §, (6) bekezdése alá tartoznak, így a magyar nyelv használatának jogi feltételei adottak. 2012. májusában épp erre támaszkodva helyezhette ki a RegioJet társaság a felelősségi körébe eső feliratként (nem a vasúti megálló megnevezésként – amely a Szlovák Államvasutak felelősségi körébe esik) az utasok szolgáló nyitott várakozó létesítményeken a megállók magyar megjelöléseit is. Ide tartozik még, hogy a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala éppen e jogi megoldást alapul véve kérdezett rá a Szlovák Államvasutaknál (június 15-i levél) arra, hogy a vasútnak lenne-e jogi kifogása (pl. valamilyen belső előírás, szerződés alapján) az ellen, ha a közlekedést működtetők (ŽSSK, RegioJet) ugyanilyen feliratokat helyezzenek el az állomások, megállók épületeinek homlokzatán található megnevezések mellett, vagy alatt. A Szlovák Államvasutak erre a kérdésünkre sem válaszolt.

A kétnyelvűsítési hajlandóság ügyében előbb-utóbb színt kell vallani

Jelen pillanatban úgy a RegioJetnek, a ŽSSK-nak, mint a Szlovák államvasutaknak megvan a lehetőségük arra, hogy mindegyik a saját felelősségi körébe eső feliratokat kétnyelvűsítse. Bár egyikük sem kötelezhető erre, de a lehetőség adott számukra. Ezzel kapcsolatban azonban az eddig megszólított szereplők (RegioJet, Szlovák Államvasutak) teljesen eltérő hozzáállást tanúsítanak. A történtek azt mutatják, hogy a RegioJetnél megvan a jóindulat, azzal együtt, hogy a felelősségi körükbe eső informatív jellegű feliratok közül csak az egyik típust „magyarosították“ (a menetrendeket, a reklámbrossúrákat például nem, és a dunaszerdahelyi állomásfelújítás sem a kétnyelvűsítési lehetőségekre való tekintettel ment végbe). Ezzel szemben a Szlovák Államvasutak látványosan ignoráns hozzáállást tanúsít és egyelőre azt sem hajlandó nyilvánosan elismerni, hogy – a hibás törvényi rendekezéstől függetlenül – lehetősége van a kétnyelvűsítésre. Sajnos a Szlovák Államvasutak eddig még komolyan vehető „alibivel“ sem volt képes szolgálni ignoráns hozzállására, ám e hozzállásával is csak kevés időt nyert. A kisebbségügyi kormánybiztos és a közlekedési minisztérium közötti tárgyalások eredményeképpen – feltehetően – néhány hónapon belül kijavítják a hibás törvényi rendelkezést.

A Szlovák Államvasutaknak előbb-utóbb egyértelműen igennel vagy nemmel kell majd válaszolnia a kétnyelvűsítési igényekre. Ha esetleg nemmel válaszol majd, akkor pedig azt jogos kérdést kell majd megválaszolnia, hogy a magyar nyelvű adófizetők, utasok hozzájárulásáiból is fenntartott állami vállalat milyen etikai, erkölcsi alapon tagadja meg a minimálisnak mondható tiszteletet ezen állampolgároktól, utasoktól.

A Szlovákiai Magyarok Kerekasztala mindazonáltal továbbra is együttműködik mindenkivel, aki már eddig is kivette vagy ezután tervezi kivenni részét a dél-szlovákiai vasúti közlekedés kétnyelvűsítéséből. A Kerekasztal szakmai hozzájárulását ajánlotta fel a kisebbségügyi kormánybiztosnak a hibás törvényi rendelkezés kijavításához. Ennek konkrét megnyilvánulásaként elkészítettük a kisebbségi nyelvhasználati törvény törvénymódosítási javaslatát. Ezen túlmenően, egy a jelenlegi jogszabályi lehetőségeket bővítő törvényjavaslatot is elkészítettünk, mint a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala által ideálisnak tekintett állapot eléréséhez szükséges vitaanyagot. Ez utóbbit szintén elküldtünk a kisebbségügyi kormánybiztosnak.

Lancz Attila

a Jogsegélyszolgálat koordinátora

Navrh Na Zmenu Zakona o Drahach 120624 – Dispozitivna Alternativa

Navrh Na Zmenu Zakona o Drahach 120624 – Alternativa Vsetky Napisy

Odstránenie maďarských nápisov