Magyarázó megjegyzések a Nemzeti Kisebbségek Védelméről szóló Keretegyezményhez

2012. január 18. szerda | Kategória: Nemzetközi dokumentumok | 0 Hozzászólás

Magyarázó megjegyzések a Nemzeti Kisebbségek Védelméről szóló Keretegyezményhez (ETS No. 157)

Előzmények

1. Az Európa Tanács az elmúlt több, mint negyven év alatt számos alkalommal vizsgálta a nemzeti kisebbségek helyzetét. A Parlamenti Közgyűlés már működésének legelső éveiben (1949) is elismerte „a nemzeti kisebbségek jogai széleskörű védelme problémájának” jelentőségét a Jogi és Közigazgatási kérdések Bizottságának egyik jelentésében. 1961-ben a Közgyűlés ajánlotta, hogy illesszenek be egy cikket a Második Kiegészítő Jegyzőkönyvbe a nemzeti kisebbségek egyes, az Emberi Jogok Európai Egyezményébe (ECHR) nem foglalt jogainak biztosítására. Az utóbbi ténylegesen a 14. cikkben szereplő hátrányos megkülönböztetéssel szembeni klauzulában „a nemzeti kisebbséghez tartozás” megemlítésére korlátozódik. A nemzeti kisebbségek védelmét előirányzó cikk tervezet alábbi megfogalmazását javasolja a 285/1961. számú
Ajánlás:
„A nemzeti kisebbséghez tartozó személyek nem foszthatók meg – csoportjuk más tagjaival közös és a közrenddel nem ütköző – attól a joguktól, hogy saját kulturális életük legyen, saját nyelvüket használják, saját iskolákat nyissanak és választásuk szerinti nyelven történő oktatásuk legyen vagy saját vallásukat nyilvánosan megvallhassák és gyakorolhassák.”

2. A Szakértői Bizottságot megbízták egy ilyen jegyzőkönyv elkészítésének lehetősége és célszerűsége tanulmányozásával, tevékenységét elhalasztotta az oktatásban a nyelvhasználatra vonatkozó Belga nyelvi ügyekben történő végső ítélet meghozataláig (Eur. Court H.R. judgment of 23 July 1968, Series A, No. 6.). 1973-ban szigorúan vett jogi nézőpontból arra a következtetésre jutott a Bizottság, nem feltétlenül szükséges, hogy a kisebbségek védelmét az ECHR kiegészítő jegyzőkönyvébe foglalt speciális rendelkezés biztosítsa. A szakértők azonban arra az álláspontra helyezkedtek, hogy nincs különösebb jogi akadálya ilyen kiegészítő jegyzőkönyv elfogadásának, amennyiben azt egyéb okokból kívánatosnak találják.

3. A közelmúltban a Parlamenti Közgyűlés a Miniszteri Bizottság számára egyszerre politikai és jogi megoldásokra tett javaslatot, különösképpen a nemzeti kisebbségek jogaira vonatkozó kiegészítő jegyzőkönyv vagy egyezmény elkészítésére. Az 1134/1990. számú Ajánlás tartalmazza a Közgyűlés által a nemzeti kisebbségek védelmére szükségesnek talált elvek jegyzékét. 1991 októberében az Emberi Jogok Igazgatótanácsát (CDDH) bízták meg azon feltételek jogi és politikai szemszögből történő áttekintésével, amelyek között az Európa Tanács tevékenységét megvalósíthatná a nemzeti kisebbségek védelmében, figyelemmel azokra a munkálatokra, amelyeket az Európai Biztonsági és Együttműködési Konferencia (CSCE) és az Egyesült Nemzetek végeztek, valamint az Európa Tanácson belül felmerült elgondolásokra.

4. 1992 májusában a CDDH-t a Miniszteri Bizottság megbízta, vizsgálja meg a nemzeti kisebbségek védelmére vonatkozó speciális jogi norma megalkotásának lehetőségét. A CDDH ennek alapján szakértői bizottságot (DH-MIN) állított fel, amelynek az 1993 márciusában kibocsátott új megbízás szerint javaslatot kellett tennie speciális jogi normákra e területen, szellemében igazodva az Európa Tanács és a CSCE munkálatainak kiegészítő jellegéhez. A munkálatok során a CDDH és a DH-MIN különböző megfogalmazásokat vett figyelembe, így különösen a nemzeti kisebbségek védelmének Európai Egyezményére vonatkozó javaslatot, melyet a demokráciáért a jog közreműködésével Európai Bizottság (az ún. „Velencei Bizottság”) dolgozott ki, az osztrák javaslatot az ECHR kiegészítő jegyzőkönyvére, a Parlamenti Közgyűlés 1201/1993. számú Ajánlásába foglalt tervezetet az ECHR kiegészítő jegyzőkönyvére, valamint más javaslatokat. A vizsgálat összegezése a CDDH által a Miniszteri Bizottsághoz 1993. szeptember 8-án tett jelentésben történt, amely különböző, ezen a területen alkalmazható jogi normákat mutat be és olyan jogi eszközöket, amelyekben ezeket konkretizálni lehet. Ebben az összefüggésben a CDDH megjegyezte, a „nemzeti kisebbségek” fogalmának értelmezésében nem volt konszenzus.

5. A meghatározó lépést az Európa Tanács tagállamai állam- és kormányfőinek 1993. október 8-n és 9-n Bécsben tartott csúcsértekezletén tették meg. Egyetértettek abban, hogy az Európában a történelem megrázkódtatásai között létrejött nemzeti kisebbségeket védeni és óvni kell, hogy ezzel is a békéhez és stabilitáshoz járuljunk hozzá. Az állam- és kormányfők úgy határoztak, hogy a nemzeti kisebbségek védelmére jogi kötelezettségeket vállalnak. A Bécsi Nyilatkozat II. Függeléke a Miniszteri Bizottságot többek között megbízta:
- Készítsen a legrövidebb időn belül a nemzeti kisebbségek védelmére Keretegyezmény-tervezetet, meghatározva azokat az elveket, amelyek a nemzeti kisebbségek védelmét biztosítják és betartásukra a Szerződő Államok kötelezettséget vállalnak. Ez az okmány a nem tagállamok számára is nyitva állna aláírásra.
- Kezdje meg az Emberi Jogok Európai Egyezményét kulturális területen kiegészítő jegyzőkönyv összeállítását olyan rendelkezésekkel, melyek biztosítják az egyéni jogokat, különösen a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek számára.

6. 1993. november 4-én a Miniszteri Bizottság létrehozta a Nemzeti kisebbségek védelmének eseti bizottságát (CAHMIN). Megbízatása tükrözte a Bécsben meghozott határozatokat. Az Európa Tanács tagállamaiból származó szakértőkből álló bizottság 1994. január végén kezdte meg munkáját, amelyben a CDDH, a Kulturális Együttműködés Tanácsa (CDCC), a Tömegtájékoztatás Igazgatótanácsa (CDMM) és a Demokráciáért a jog közreműködésével Európai Bizottság képviselői vettek részt. A CSCE Nemzeti Kisebbségek főmegbízottja, valamint az Európai Közösségek Bizottsága megfigyelőként szintén részt vettek a munkálatokban.

7. A CAHMIN 1994. április 15-én ideiglenes jelentést terjesztett elő a Miniszteri Bizottsághoz, amelyet ezt követően megküldtek a Parlamenti Közgyűlésnek (Doc. 7109). A Miniszteri Bizottság 1994 májusában tartott 94. ülésszakán elismerését fejezte ki a Bécsi Nyilatkozatból eredő megbízatás végrehajtásában teljesített előrehaladásért.

8. A Keretegyezmény egyes rendelkezéseit a Miniszteri Bizottság (a Miniszteri Megbízottak 1994. október 7-i 517. tanácskozása) dolgozta ki, ezek politikai egyeztetést kívánnak, azok is, amelyek a Keretegyezmény végrehajtásának ellenőrzésére vonatkoznak.

9. A CAHMIN 1994. október 10-től 14-ig tartott tanácskozásán elhatározta a Keretegyezmény tervezetének a Miniszteri Bizottság elé terjesztését, amely ennek szövegét az 1994. november 10-én tartott 95. Miniszteri Ülésszakán elfogadta. A Keretegyezmény az Európa Tanács tagállamai számára 1995. február 1-én nyílt meg aláírásra.

Általános indokolás

A Keretegyezmény céljai

10. A Keretegyezmény az első, jogilag kötelező multilaterális okmány, mely általánosságban a nemzeti kisebbségek védelmét szolgálja. A célja a nemzeti kisebbségek védelmét biztosító jogi elvek meghatározása, amelyeknek tiszteletben tartására az Államok kötelezettséget vállalnak. Az Európa Tanács a Bécsi Nyilatkozatban kifejezett óhajoknak (II. Függelék) hatályosulása érdekében az Európai Együttműködési és Biztonsági Konferencia (CSCE) által elfogadott politikai kötelezettségeknek a lehető legszélesebb jogi kötelezettségekké való átalakítása érdekében.
Megközelítések és alapvető koncepciók

11. A helyzetek különbözőségére és a megoldandó problémák jelentős számára tekintettel elhatározták, hogy lényegében bizonyos célokat meghatározó – melyek követésére a Felek kötelezettséget vállalnak – programjellegű rendelkezéseket magában foglaló Keretegyezményt dolgoznak ki. Ezek a – közvetlenül nem alkalmazható – rendelkezések az érintett Államok számára mérlegelési szabadságot hagynak az általuk elérendőként meghatározott célok megvalósításában, és így mindegyikük számára lehetővé válik a sajátságos körülmények figyelembe vétele.

12. Meg kell állapítani, a Keretegyezmény a „nemzeti kisebbség” fogalmának semmiféle meghatározását nem tartalmazza. Emiatt elhatározták, gyakorlati megközelítést alkalmaznak arra a megállapításra alapítva, hogy a jelen helyzetben lehetetlen az Európa Tanács valamennyi tagállama általános támogatását elnyerő meghatározásra jutni.
A Keretegyezmény szerkezete

14. A preambulumon túl a Keretegyezmény még öt fejezetből áll.

15. Az I. Fejezet rendelkezései tartalmazzák bizonyos alapvető elvek általános kimondását, melyek a Keretegyezmény további alaprendelkezéseinek pontosítását szolgálhatják.

16. A II. Fejezet a különleges alapelvek jegyzékét tartalmazza.

17. A III. Fejezet a Keretegyezmény értelmezésére és alkalmazására vonatkozó különböző rendelkezéseket foglalja magába.

18. A IV. Fejezet a Keretegyezmény alkalmazásának ellenőrzését szolgáló rendelkezéseket tartalmazza.

19. Végül az V. Fejezet az Európa Tanács egyezményeiben és megállapodásaiban szokásos záró rendelkezések mintájára alapított záró rendelkezéseket tartalmazza.

Megjegyzések a Keretegyezmény rendelkezéseiről

Preambulum

20. A preambulum a Keretegyezmény kidolgozásának okait magyarázza, és alkotóinak bizonyos alapvető aggodalmait fejti ki. A bevezető szavak tisztán jelzik, hogy a Keretegyezményt az Európa Tanács nem tagállamai is aláírhatják és megerősíthetik (lásd 27. és 29. cikk).

21. A preambulum utal az Európa Tanács alapszabályában megfogalmazott célra és e cél eléréséhez szolgáló eszközök egyikére: az emberi jogok és alapvető szabadságok védelme és kiterjesztése.

22. Hivatkozik ugyancsak az Európa Tanács Tagállamai állam- és kormányfői által Bécsben elfogadott Nyilatkozatra, egy olyan okmányra, amely lefektette e Keretegyezmény alapjait (lásd a fenti 5. bekezdést is). Valójában a preambulum szövegét nagymértékben e Nyilatkozat sugallta, különösen annak II. Függeléke. Ugyanez a helyzet a Keretegyezmény I. és II. Fejezetében szabályozott kötelezettségek kiválasztását illetően is.

23. A preambulum nem kimerítő módon említi a Keretegyezmény tartalmát ösztönző további három forrást: az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló Európai Egyezményt (ECHR) valamint az Egyesült Nemzetek és a CSCE olyan okmányait, amelyek kötelezettségeket tartalmaznak a nemzeti kisebbségek védelme vonatkozásában.

24. A preambulum – amelyet az Egyesült Nemzeteknek a Nemzeti vagy etnikai, vallási vagy nyelvi kisebbségekhez tartozó személyek jogaira vonatkozó Nyilatkozata (a Közgyűlés 1992. december 18-án elfogadott 47/135. számú Határozata) 1. cikkének 1. bekezdése inspirálta – tükrözi az Európa Tanács és Tagállamai aggodalmait a nemzeti kisebbségek létének veszélyeztetése kérdésében.

25. Mivel a Keretegyezmény az Európa Tanács nem tagállamai számára is nyitva áll aláírásra és megerősítésre és azért, hogy sokkal átfogóbb megközelítést biztosítson, úgy határoztak, hogy egyes olyan elveket is bele foglalnak, amelyek az ECHR-ben vagy annak kiegészítő jegyzőkönyveiben már biztosított jogokból és szabadságokból erednek (lásd ezzel összefüggésben a Keretegyezmény 23. cikkét).

26. Az Egyesült Nemzetek Egyezményeire és Nyilatkozataira való hivatkozás emlékeztet az egyetemes szinten végzett munkálatokra, például a Polgári és politikai jogok Nemzetközi Egyezségokmányára (27. cikk) és a Nemzeti vagy etnikai, vallási és nyelvi kisebbségekhez tartozó személyek jogaira vonatkozó Nyilatkozatra. Ez a hivatkozás azonban nem terjed ki a nemzeti kisebbség fogalmának semmiféle meghatározására, amelyeket ezekbe az okmányokba foglaltathatnának.

27. A CSCE keretei között e területen vállalt kötelezettségekre való hivatkozás tükrözi a Bécsi Nyilatkozat II. Függelékében kifejezett kívánalmat, hogy az Európa Tanács a lehető legszélesebb mértékben alakítsa át e politikai kötelezettségeket jogi kötelezettségekké. A Koppenhágai Dokumentum (Copenhagen Document) különösen hasznos iránymutatást szolgáltatott a Keretegyezmény szerkesztéséhez.

28. A preambulum utolsó előtti bekezdése pontosítja a Keretegyezmény fő célját: a nemzeti kisebbségek, valamint ezen kisebbségekhez tartozó személyek jogai hatékony védelmének biztosítását. Hangsúlyozza azt is, hogy e védelmet a jog uralma elvének megfelelően, tiszteletben tartva az államok területi integritását és nemzeti szuverenitását, kell biztosítani.
29. Az utolsó bekezdés célja annak jelzése, hogy a jelen Keretegyezménybe foglalt e rendelkezések nem közvetlenül alkalmazhatók. Nem érinti a Tagállamoknak a nemzetközi szerződések belső jogrendbe való átvételére vonatkozó törvényeit és gyakorlatát.

I. Fejezet

1. Cikk

30. Az 1. cikk fő célja annak meghatározása, hogy a nemzeti kisebbségek védelme, amely szerves részét képezi az emberi jogok védelmének, nem esik az Államok számára fenntartott rendelkezési terület körébe. Az a megállapítás, hogy ez a védelem „szerves részét képezi az emberi jogok nemzetközi védelmének”, semmiben nem érinti az ECHR által létrehozott szerveknek a jelen Keretegyezmény értelmezésére vonatkozó jogkörét.
31. E cikk a nemzeti kisebbségek védelmére, úgyis, mint ilyen minőségükben és az e kisebbségekhez tartozó személyek jogainak és szabadságainak védelmére vonatkozik. E megfogalmazásbeli különbségtétel és szerkesztésbeli megkülönböztetés világossá teszi, hogy nem kötelezték el magukat a nemzeti kisebbségek kollektív jogainak elismerésére (lásd a 3. cikkre vonatkozó megjegyzéseket is) A Felek mindazonáltal elismerik, hogy a nemzeti kisebbség védelme az ilyen kisebbséghez tartozó személyek jogainak védelmén keresztül biztosítható.

2. Cikk

32. Ez a cikk a Keretegyezmény alkalmazását szabályozó elvek együttesét sorolja fel. E cikket többek között az Egyesült Nemzeteknek az Államok közötti baráti kapcsolatok és együttműködést érintő nemzetközi jogi alapelvekre vonatkozó Deklarációja sugallta, összhangban az Egyesült Nemzetek Chartájával (a Közgyűlés 1970. október 24-i 2625/XXV. számú Határozata). E rendelkezésben szereplő elvek általános jellegűek, azonban különös jelentőséggel bírnak a Keretegyezmény által átfogott területen.

3. Cikk

33. E cikk két különböző, de egymással kapcsolatban lévő elvet fektet le két különböző bekezdésben kifejtve.

1. bekezdés

34. Az 1. bekezdés mindenekelőtt valamennyi nemzeti kisebbséghez tartozó személy számára biztosítja annak szabad megválasztásához való jogot, hogy ebben a minőségben vegyék figyelembe vagy sem. E rendelkezés e személyek mindegyike számára megadja a jogot annak elhatározására, hogy a Keretegyezmény elveiből folyó védelmet kívánja-e élvezni vagy sem.

35. E bekezdés nem foglalja magában az egyén tetszés szerinti választási jogát valamelyik nemzeti kisebbséghez tartozás vonatkozásában. Az egyén szubjektív választása elválaszthatatlanul kötődik a személy azonosságtudatát meghatározó lényeges objektív kritériumokhoz.

36. Az 1. bekezdés továbbá úgy rendelkezik, semmiféle hátrány nem származhat sem e rendelkezés által biztosított szabad választásból sem az ehhez kötött jogok gyakorlásából. E rendelkezés célja annak biztosítása, hogy a szabad választással való élés ne legyen közvetetten sem veszélyeztetve.

2. bekezdés

37. A 2. bekezdés úgy rendelkezik, hogy a Keretegyezményben kimondott elvekből eredő jogok és szabadságok egyénileg és másokkal közösségben gyakorolhatók. A jogok és szabadságok közös gyakorlása különbözik a kollektív jogok fogalmától. A „mások” meghatározás a lehető legtágabb értelemben használandó és magában foglalja az ugyanazon nemzeti kisebbséghez, más nemzeti kisebbséghez vagy a többséghez tartozó személyeket is.

II. Fejezet

4. Cikk

38. E cikk célja annak biztosítása, hogy az egyenlőség és a hátrányos megkülönböztetés elveit a nemzeti kisebbséghez tartozó személyekre is alkalmazzák. E cikk rendelkezéseit a Keretegyezmény összefüggésében kell értelmezni.

1. és 2. bekezdés

39. Az 1. bekezdés e két elv klasszikus megközelítését követi. A 2. bekezdés hangsúlyozza, hogy a nemzeti kisebbséghez tartozó személyek és a nemzeti többséghez tartozó személyek közötti teljes és hatékony egyenlőség előmozdítása megkívánhatja, hogy a Felek olyan speciális intézkedéseket fogadjanak el, melyek tekintetbe veszik az érintett személyek sajátos feltételeit. Ezeknek az intézkedéseknek megfelelőknek kell lenniük, vagyis összhangban kell lenniük az arányosság elvével azért, hogy elkerüljék úgy mások jogainak, mint a másokkal szembeni hátrányos megkülönböztetés megsértését. Ez az elv megkívánja egyebek között, hogy az ilyen intézkedések időben és tartalomban ne terjedjenek túl a teljes és hatékony egyenlőség célja eléréséhez szükséges mértéken.

40. A Keretegyezmény nem tartalmaz külön rendelkezést, amely specifikusan foglalkozna az egyenlő lehetőségek elvével. Egy ilyen rendelkezés beillesztését szükségtelennek találták, miután ez az elv már benne foglaltatik e cikk 2. bekezdésében. Mivel az 1. pontban található a hátrányos megkülönböztetés tilalma alapelve, ugyanez vonatkozik a szabad helyváltoztatásra is.

3. bekezdés

41. A 3. bekezdés célja pontosítani, hogy a 2. bekezdésben hivatkozott intézkedések nem tekinthetők az egyenlőség és a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvével szembeállóknak. E rendelkezés célja annak biztosítása, hogy a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyeknek hatékony egyenlőséget biztosítson, ugyanúgy, mint a többséghez tartozó személyeknek.

5. Cikk

42. E cikk lényegében annak biztosítását célozza, hogy a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek megtarthassák és fejleszthessék kultúrájukat és megőrizzék identitásukat.

1. bekezdés

43. Az 1. bekezdés e cél megvalósításához szükséges feltételek előmozdításának kötelezettségét foglalja magába. A nemzeti kisebbség azonosságtudatának négy alapvető elemét sorolja fel. Ez a rendelkezés nem foglalja magába, hogy az etnikai, kulturális, nyelvi vagy vallásbeli különbségek puszta létezése szükségképpen nemzeti kisebbségek létrejöttét eredményezi (lásd ebben a tekintetben a CSCE 1991-ben Genfben tartott szakértői értekezlete jelentésének II. Szakaszának 4. bekezdését).

44. A „hagyományokra” utalás nem foglalja magában a nemzeti törvényekkel vagy a nemzetközi normákkal ellentétes gyakorlat jóváhagyását vagy elfogadását. A hagyományos gyakorlat a közrend védelme követelményéből származó korlátozások tárgya marad.

2. bekezdés

45. A 2. bekezdés célja a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek védelme az akaratuk ellenére történő mindenféle asszimilációval szemben. Nem tiltja az önkéntes beolvadást.

46. A 2. bekezdés nem akadályozza meg a Feleket az általános integrációs politikájuknak megfelelő intézkedések megtételétől. Elismeri a társadalmi összetartozás jelentőségét és azt a preambulumban kifejezett kívánalmat tükrözi, hogy a kulturális sokszínűség forrása és tényezője, nem pedig megosztója legyen minden társadalom gazdagításának.

6. Cikk

47. Ez a cikk tükrözi a Bécsi Nyilatkozat III. Függelékében kifejezett aggodalmakat (Nyilatkozat és intézkedési terv a fajgyűlölet, idegengyűlölet, antiszemitizmus és intolerancia kezelésére).

1. bekezdés

48. Az 1. bekezdés hangsúlyozza a tolerancia és kultúrák közötti párbeszéd fontosságát és aláhúzza a Felek által a területükön élő minden személy közötti együttműködés és kölcsönös megértés elősegítése és tiszteletben tartása fontosságát. Az oktatás, a kultúra és a tömegkommunikációs eszközök területét itt kiemelten említi, mert ezeket e célok elérése érdekében különösen fontosnak tartják.

49. A társadalmi összetartás erősítése érdekében e bekezdés célja egyebek között az, hogy elősegítse a toleranciát és a kultúrák közötti párbeszédet a nemzeti, kulturális, nyelvi és vallási csoportokhoz tartozó személyek közötti határok megszüntetésével, bátorítván azon interkulturális szervezeteket és mozgalmakat, amelyek igyekeznek elősegíteni egymás kölcsönös tiszteletben tartását és megértését, és identitásuk teljes megőrzése mellett integrálni igyekeznek e a személyeket a társadalomba.

2. bekezdés

50. Ezt a rendelkezést nagyobb részben a CSCE Koppenhágai Dokumentumának 40.2. bekezdése sugalmazta. A védelem kötelezettsége mindazokat érinti, akik fenyegetéseknek vagy hátrányos megkülönböztető cselekményeknek, ellenségességnek vagy erőszaknak lehetnek áldozatai, bármi legyen is e fenyegetések vagy cselekmények forrása.

7. Cikk

51. E cikk célja biztosítani minden nemzeti kisebbséghez tartozó személy jogának tiszteletben tartását az e cikkben említett alapvető szabadságok vonatkozásában. Ezek a szabadságok természetesen egyetemes jellegűek, azaz minden személyre alkalmazandók függetlenül attól, hogy nemzeti kisebbséghez tartoznak-e vagy sem (lásd például az ECHR megfelelő 9., 10. és 11. cikkeit), de e rendelkezések különösen jelentősek a nemzeti kisebbségek védelmére vonatkozóan. A preambulumról szóló megjegyzések között fentebb kinyilvánított okokból az ECHR-ben már megtalálható egyes kötelezettségek belefoglalásáról is határoztak.

52. Ez a rendelkezés magában foglalhat a Felek számára meghatározott pozitív kötelezettségeket a fent említett szabadságok védelmét szolgáló, a nem az Államoktól származó megsértéssel szemben. Az Emberi Jogok Európai Bírósága elismerte a lehetőséget, hogy ilyen pozitív kötelezettségek az ECHR-ből eredhetnek.

53. A 7. cikkben lefektetett egyes szabadságokat a 8. és 9. cikkekben fejtenek ki.

8. Cikk

54. E cikk a 7. cikknél sokkal részletesebb szabályokat állapít meg a vallásszabadság védelmére. A CSCE Koppenhágai Dokumentumának 32.2., 32.3. és 32.6. bekezdéseiből több elemet egyesít egységes rendelkezéssé. Ez a szabadság mindenki számára elismert és a 4. cikkel összhangban minden nemzeti kisebbséghez tartozó személy ugyanúgy élvezheti azt. E szabadságok fontossága a jelen összefüggésben adott, mégis különösen alkalmasnak tartották kiemelt figyelemre való részesítésre.

9. Cikk

55. E cikk a 7. cikknél sokkal részletesebben szabályozza a szólásszabadság védelmét.

1. bekezdés

56. E bekezdés első mondatának mintája az ECHR 10. cikke 1. bekezdésének második mondata. Jóllehet ez a mondat kifejezetten az eszmék és információk kisebbségi nyelven történő megismerése szabadságára utal, magába foglalja az információk és eszmék megismerésének és közlésének szabadságát a többségi nyelven vagy más nyelveken.

57. E bekezdés második mondata kötelezettséget foglal magába a tömegkommunikációs eszközökhöz való hozzájutás hátrányos megkülönböztetés nélküli biztosítására. A „törvényhozási rendszerük keretében” megfogalmazást abból a célból iktatták be, hogy tiszteletben tartsák azon alkotmányos rendelkezéseket, amelyek korlátozhatják a feleket a tömegkommunikációs eszközökhöz való hozzájutás mértékének szabályozásában.

2. bekezdés

58. E bekezdést az ECHR 10. cikke 1. bekezdése harmadik mondatának mintájára állapították meg.

59. A rádióadás, televíziós sugárzás vagy mozi vállalkozás megindításának engedélyezési rendszere nem lehet megkülönböztető jellegű és objektív feltételeken kell alapulnia. Azon követelmények beiktatását, amelyek az ECHR 10. cikkének 1. bekezdése harmadik mondatában kifejezetten nem találhatók meg, a nemzeti kisebbséghez tartozó személyek védelmét szolgáló eszközként fontosnak ítélték.

60. A „rádióadás” szavak, amelyek e cikk 3. bekezdésében szintén megtalálhatók, nem szerepelnek az ECHR 10. cikke megfelelő mondatában. Egyszerűen a modern fogalom-meghatározást tükrözik és nem tartalmaznak semmiféle lényegi különbséget az ECHR 10. cikkéhez viszonyítva.

3. bekezdés

61. E bekezdés első mondata a nyomtatott sajtó létrehozásával és használatával foglalkozik, és lényegében negatív kötelezettséget foglal magába, míg a sokkal rugalmasabban fogalmazott második mondat a pozitív kötelezettségre teszi a hangsúlyt a rádió- és televízió adások területén (például a frekvenciák szétosztása). Ez a megkülönböztetés a rendelkezésre álló frekvenciák viszonylagos szűkössége és a rádióadások területe szabályozásának szükségessége miatt van. Nincs kifejezett utalás a nemzeti kisebbséghez tartozó személyek azon jogára, hogy a tömegkommunikációs eszközök létrehozása érdekében anyagi eszközöket igényelhetnek, miután ezt a jogot magától értetődőnek tartották.

4. bekezdés

62. Ez a bekezdés azon speciális intézkedések szükségességét hangsúlyozza, amelyek célja egyszerre a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyeknek a médiához hozzájutása megkönnyítése, valamint a tolerancia és kulturális sokszínűség előmozdítása. A „megfelelő intézkedések” kifejezést a 4. cikk 2. bekezdésének kommentárjában jelzett okokból használták (lásd 39. bekezdés), ahol ugyanezt a megfogalmazást alkalmazták. E bekezdés kiegészíti a 9. cikk 1. bekezdésének utolsó mondatában lefektetett kötelezettséget. E bekezdés célzott intézkedései állhatnak például azon adások sugárzásához vagy programok készítéséhez anyagi eszközök juttatásából, amelyek a kisebbségeket érdeklő kérdésekkel foglalkoznak és/vagy a csoportok közötti párbeszédet segítik elő, vagy bátorítják a kiadókat és a rádióadások szerkesztőit, a kiadói függetlenség tiszteletben tartásának betartása mellett, hogy tegyék lehetővé a nemzeti kisebbségeknek a tömegkommunikációs eszközeikhez való hozzáférhetőséget.

10. Cikk

1. bekezdés

63. Különösen fontos annak elismerése, hogy minden nemzeti kisebbséghez tartozó személynek joga van kisebbségi nyelvét szabadon és beavatkozás nélkül használnia. Valójában a kisebbségi nyelv használata egyik legfontosabb eszköze annak, hogy e személyek hangsúlyozzák és megőrizzék identitásukat. Ez lehetővé teszi számukra a szólásszabadság gyakorlását is. „Nyilvánosan”azt jelenti, hogy például köztéren, külső helyen, más személyek jelenlétében, azonban nem vonatkozik semmilyen körülmények között a hatósági szervekkel való kapcsolatra, amely e cikk második bekezdésének tárgya.

2. bekezdés

64. E rendelkezés nem foglalja magába a nemzeti kisebbséghez tartozó egyén és a hatósági szervek közötti valamennyi kapcsolatot. Valójában ez csak a közigazgatási hatóságokra terjed ki. Ez utóbbiakat mindenesetre szélesen kell értelmezni, magába foglalva például az ombudsmant. Számot vetve az esetleges pénzügyi, közigazgatási, különösen a katonai területen meglévő nehézségekkel, valamint a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek és a közigazgatási hatóságok közötti kapcsolatokban a kisebbségi nyelv használatára vonatkozó technikai nehézségek, ezt a rendelkezést rendkívül rugalmasan fogalmazták, meg a Felek számára széleskörű mérlegelési szabadságot biztosítva.

65. Miután a 2. bekezdésben szereplő két feltétel találkozik, a Feleknek törekedniük kell a lehetőségek határán belül a kisebbségi nyelv használatának biztosítására a közigazgatási hatóságokkal való kapcsolatokban. A „valóságos szükség” fennállásáról az Államoknak kell megbizonyosodniuk objektív kritériumok alapján. Jóllehet az Államoknak minden erőfeszítést meg kell tenniük ezen elv megvalósításáért, a „lehetőségek határán belül” megfogalmazás azt mutatja, hogy különböző tényezők, különösen az érintett Fél anyagi lehetőségeit figyelembe lehet venni.

66. A Feleknek a kisebbségi nyelvek használatára vonatkozó kötelezettségei semmi esetre sem érinti az érdekelt Állam hivatalos nyelvének vagy nyelveinek a státuszát. Egyébként a Keretegyezmény tudatosan tartózkodik a “hagyományosan vagy jelentős számban nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek által lakott területek” meghatározásától. Előnyben részesítendőnek találták a megfogalmazás rugalmas formájának alkalmazását, amely minden érintett Fél részére lehetővé teszi a különleges körülmények figyelembe vételét. A „hagyományosan… lakott” megfogalmazás nem a történelmi kisebbségekre utal, hanem azokra, akik még mindig ugyanazon földrajzi körzetben laknak (ásd a 11. cikk 3. és a 14. cikk 2. bekezdéseit is).

3. bekezdés

67. E rendelkezés az Emberi Jogok Európai Egyezményének 5. és 6. cikkeiben foglalt egyes rendelkezéseken alapszik. Nem terjed túl e cikkekben foglalt biztosítékokon.

11. Cikk

1. bekezdés

68. E kötelezettség gyakorlati alkalmazására tekintettel a rendelkezést oly módon fogalmazták meg, amely lehetővé teszi a Felek számára, hogy azt saját egyéni körülményeiknek megfelelően alkalmazzák. Így a Felek a nemzeti kisebbséghez tartozó személy neve(i)nek fonetikus leírása esetén a hivatalos nyelv abc-jét használhatják. Azon személyek, akiket a múltban kényszerítettek eredeti nevük (neveik) feladására, vagy aki(k)nek eredeti nevüket (neveiket) erőszakkal változtatták meg, lehetőséget kell kapniuk nevük (neveik) visszavételére, természetesen a joggal való visszaélés és a csalárd szándékkal történő megváltoztatás kivételével. Természetesen a Felek jogrendszerei e tekintetben tiszteletben fogják tartani a nemzeti kisebbségek védelmére vonatkozó nemzetközi elveket.

2. bekezdés

69. E bekezdésben foglalt kötelezettség az egyén azon jogára vonatkozik, hogy „saját kisebbségi nyelvén cégtáblákat, feliratokat és egyéb magántermészetű információkat tegyen közzé a nyilvánosság számára láthatóan”. Ez természetesen nem zárja ki azt, hogy a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyektől megkívánják, hogy emellett használják a hivatalos nyelvet és/vagy más kisebbségi nyelveket. A „magánjellegű” kifejezés utal mindarra, ami nem hivatalos jellegű.

3. bekezdés

70. E cikk célja elősegíteni kisebbségi nyelven is a nyilvánosság számára szánt helységnevek, utcanevek és más földrajzi nevek használatának lehetőségét. E rendelkezés megvalósítása során az Államoknak joguk van tekintetbe venni sajátos körülményeiket és jogrendszerüket, ide értve esetlegesen a más Államokkal történő megegyezéseket. E rendelkezés által átfogott területen természetes, hogy a Felek nincsenek alávetve semmiféle kötelezettségnek, hogy más államokkal egyezményeket kössenek. Ezzel szemben ilyen egyezmények kötésének lehetősége nem kizárt. Ugyancsak természetes, hogy a fennálló egyezmények jogilag kötelező jellege érintetlen marad. Ez a rendelkezés nem foglalja magába a kisebbségi nyelvű helységnevek semmiféle hivatalos elismerését.

12. Cikk

71. E kötelezettség a kultúrák közötti perspektívában (lásd a 6. cikk 1. bekezdését) kívánja elősegíteni a nemzeti kisebbségek és a többségi népesség számára közös kultúra, a történelem, a nyelv és vallás ismeretét. A cél a tolerancia és párbeszéd légkörének megteremtése, amint azt a Keretegyezmény preambuluma és az állam- és kormányfők Bécsi Nyilatkozatának II. Függeléke tartalmazza. A második bekezdés felsorolása nem kimerítő és a “tankönyvekhez hozzájutás” megfogalmazás úgy értelmezendő, mint ami magába foglalja a tankönyvek más országokban történő kiadását és megvásárlásukat. A nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek számára az oktatáshoz bármely szinten való hozzájutás esélyegyenlősége elősegítésének kötelezettsége tükrözi a Bécsi Nyilatkozatban kifejezett óhajt.

13. Cikk

1. bekezdés

72. A Felek kötelezettsége a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogának elismerése saját magán oktatási és szakképzési intézményeiknek felállítására és működtetésére az oktatási rendszerük követelményei alá esnek, különösen a kötelező iskoláztatás szabályai vonatkozásában. E bekezdés alá eső intézményeket ugyanolyan ellenőrzés alá lehet vetni, mint a többi intézményt, különösen az oktatás színvonalára. Amennyiben a megkívánt oktatási követelményeknek megfelelnek, lényeges, hogy minden kiadott bizonyítványt hivatalosan elismerjenek. Az érintett nemzeti törvényeket objektív feltételekre kell alapítani és meg kell felelniük a hátrányos megkülönböztetéssel szembeni elvnek.

2. bekezdés

73. Az 1. bekezdésben hivatkozott jog gyakorlása nem ró semmilyen pénzügyi kötelezettséget az érintett Félre, de egyáltalán nem zárja ki ilyen hozzájárulás lehetőségét.

14. Cikk

1. bekezdés

74. A Felek arra vállalt kötelezettsége, hogy elismerik minden nemzeti kisebbséghez tartozó személynek a jogot saját kisebbségi nyelvének megtanulására, e személyek számára identitásuk kinyilvánításának és megőrzésének egyik legfontosabb eszközéről szól. Ez alól nem lehet kivétel. Anélkül, hogy a 2. bekezdésben meghatározott elvet veszélyeztetné, ez a bekezdés nem foglal magába az Állam részéről pozitív tevékenységet, nevezetesen pénzügyi természetűt.

2. bekezdés

75. Ez a rendelkezés a kisebbségi nyelv, illetve a kisebbségi nyelven történő oktatására vonatkozik. A kisebbségi nyelv oktatása vagy azon való oktatáshoz társuló esetleges pénzügyi, közigazgatási és technikai nehézségeket felismerve ez a rendelkezés nagyon rugalmas módon került megfogalmazásra, a Felek számára széleskörű mérlegelési szabadságot biztosítva. A kisebbségi nyelv oktatása vagy azon való oktatás biztosítására irányuló törekvés kötelezettségének különböző feltételei vannak, nevezetesen „megfelelő igény” az érintett nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek részéről. A “lehetőségek határán belül” megfogalmazás azt jelenti, hogy ez a oktatás az érintett Fél számára rendelkezésre álló forrásoktól függ.

76. A szöveg tudatosan tartózkodik a „megfelelő igény” meghatározásától, így, ezzel a rugalmas megfogalmazással lehetővé teszi a Felek részére, hogy figyelembe vegyék országuk sajátos körülményeit. A Feleknek az oktatás biztosításában választási lehetőségük van az eszközök és a rendszer tekintetében, figyelembe véve sajátságos oktatási rendszerüket.

77. E bekezdésben megfogalmazott alternatívák – „… lehetőség a kisebbségi nyelv megtanulására vagy hogy ezen a nyelven tanuljon” – nem zárják ki egymást; még ha a 14. cikk 2. bekezdése nem is ró a Részes Államokra semmiféle kötelezettséget, hogy a kisebbségi nyelven történő oktatást vagy ezen a nyelven való oktatást biztosítsák, ez nem akadályozza meg őket abban, hogy ezt megtegyék. A kétnyelvű oktatás egyik eszköze lehet e rendelkezés céljai megvalósításának. E bekezdésből fakadó kötelezettséget ki lehet terjeszteni az iskolát megelőző oktatásra.

3. bekezdés

78. A kisebbségi nyelv megtanulása vagy ezen a nyelven történő tanulás lehetősége nem veszélyeztetheti a hivatalos nyelv megtanulását vagy az ezen a nyelven történő oktatást. Valójában a hivatalos nyelv ismerete egyik tényezője a társadalmi összetartozás és integráció létrejöttének.

79. E rendelkezés megvalósítása során felmerülő különleges kérdéseket azon Államoknak kell megoldaniuk, melyekben több, mint egy hivatalos nyelv van.

15. Cikk

80. E cikk tartalmazza a Felek kötelezettségét, hogy a nemzeti kisebbséghez tartozó személyek számára megteremtsék a kulturális, társadalmi, gazdasági életben, ugyancsak a közügyekben való hatékony részvételhez szükséges feltételeket, főképpen azokon a területeken, amelyek őket érintik. Különösen a nemzeti kisebbséghez és a többséghez tartozó személyek közötti valóságos egyenlőség elősegítését célozza. Hogy a nemzeti kisebbséghez tartozó személyek számára megteremtsék a hatékony részvételhez szükséges feltételeket, a Felek – alkotmányos rendszerük keretein belül – egyebek között az alábbi intézkedéseket tehetik:
– konzultáció folytatása ezen személyekkel megfelelő eljárások segítségével és különösen az őket képviselő intézményeken keresztül, azokban az esetekben, amikor a Felek őket közvetlenül érintő törvényeket vagy közigazgatási intézkedéseket fontolgatnak;
– bevonni ezen személyeket a többnyire őket közvetlenül érintő nemzeti és regionális fejlesztési tervek és programok kidolgozásába, megvalósításába és értékelésébe;
– együttműködve ezen személyekkel, tanulmányok készítése annak felmérésére, hogy a tervezett fejlesztési tevékenység milyen lehetséges hatást gyakorolhat rájuk;
– a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek hatékony részvétele a határozathozatal folyamatában és választott testületeikben, nemzeti és helyi szinteken egyaránt;
– decentralizált formákban vagy helyi közigazgatási keretek között.

16. Cikk

81. E cikk célja, hogy védelmet biztosítson olyan intézkedésekkel szemben, amelyek megváltoztatják a népesség arányát a nemzeti kisebbséghez tartozó személyek által lakott területeken, és amelyek a jelen Keretegyezményből fakadó jogok és szabadságok korlátozására irányulnak. Ilyen intézkedésekre példa lehet kisajátítások, kiutasítások vagy közigazgatási választókerületek határainak átrajzolása /gerrymandering/ abból a célból, hogy e jogok és szabadságok élvezetét korlátozzák.

82. E cikk csak azokat az intézkedéseket tiltja, melyek célja a jelen Egyezményből eredő jogok és szabadságok korlátozása. Lehetetlennek tűnt a tilalmat kiterjeszteni olyan intézkedésekre, melyek hatása e jogok és szabadságok korlátozása, miután ezek az intézkedések gyakran teljesen jogszerűek és törvényesek (például egy helység lakóinak áttelepítése gátépítés miatt).

17. Cikk

83. E cikk két fontos kötelezettséget foglal magába a nemzeti kisebbséghez tartozó személyek kultúrájának fenntartására és fejlesztésére, identitásuk megőrzésére (lásd az 5. cikk 1. bekezdését is). Az 1. bekezdés a nemzeti határokon átterjedő kapcsolatok szabadon és békésen történő létrehozásával és fenntartásával foglalkozik, míg a 2. bekezdés a nem – kormányzati szervek tevékenységében való részvétel jogát biztosítja (lásd ebben az összefüggésben a 7. cikkben szereplő, a gyülekezési és egyesülési szabadságra vonatkozó rendelkezéseket is).

84. E cikkben foglalt rendelkezéseket nagyobb részben a CSCE Koppenhágai Dokumentumának 32.4. és 32.6. bekezdései inspirálták. Szükségtelennek tartották a Keretegyezménybe kifejezett rendelkezés beillesztését az azonos Állam területén belüli kapcsolatok létesítésére és fenntartására, miután úgy találták, hogy ezt a Keretegyezmény egyéb rendelkezései megfelelőképpen tartalmazzák, nevezetesen a 7. cikkben, a gyülekezési és az egyesülési szabadság tekintetében.

18. Cikk

85. E cikk bátorítja a Feleket a nemzeti kisebbségek védelmére, két- és többoldalú egyezmények megkötésére a már létező nemzetközi okmányokon túlmenően és azokon a területeken, ahol a különleges helyzet azt megkívánja. Szorgalmazza továbbá a határokon átterjedő együttműködést is. Amint azt a Bécsi Nyilatkozat és II. Függeléke hangsúlyozza, ezek az egyezmények és ez az együttműködés fontos a tolerancia, a prosperitás, a stabilitás és a béke elősegítésére.

1. bekezdés

86. A két- és többoldalú egyezmények, amiképp e bekezdés előirányozza, megköthetők például a kultúra, az oktatás és a tájékoztatás területén.

2. bekezdés

87. E bekezdés hangsúlyozza a határokon átterjedő együttműködés fontosságát. Az Államok közötti információk és tapasztalatok cseréje fontos eszköze a kölcsönös megértés és bizalom elősegítésének. Különösen a határon átnyúló együttműködésnek az az előnye, hogy lehetővé teszi az érintett személyek kívánságához és igényeihez szabott speciális intézkedéseket.

19. Cikk

88. E cikk tartalmazza a korlátozások, megszorítások és derogációk megtételének lehetőségét. Miután a jelen Keretegyezménybe foglalt kötelezettségeknek más nemzetközi jogi okmányokban, különösen az ECHR-ben, megvannak a megfelelő rendelkezései, kizárólag az ezekben az okmányokban található korlátozások, megszorítások és derogációk megengedettek. Amikor a jelen Keretegyezménybe foglalt kötelezettségeknek megfelelő rendelkezés nem található más nemzetközi jogi okmányokban, az egyedüli megengedett és lényeges korlátozások, megszorítások és derogációk azok, amelyek más nemzetközi okmányokban (mint az ECHR) szerepelnek a különböző kötelezettségek vonatkozásában.

III. Fejezet

20. Cikk

89. A nemzeti kisebbségekhez tartozó személyeknek tiszteletben kell tartaniuk az Alkotmányt és a többi nemzeti törvényt. A nemzeti törvényekre való ezen hivatkozás azonban nem jogosítja fel a Feleket, hogy figyelmen kívül hagyják a Keretegyezmény rendelkezéseit. A nemzeti kisebbségekhez tartozó személyeknek ezen túlmenően mások jogait is tiszteletben kell tartaniuk. Ebben a tekintetben hivatkozni lehet arra a helyzetre, amelyben a nemzeti kisebbséghez tartozó személyek a nemzeten belül kisebbséget alkotnak, de az Állam egy területén többséget képeznek.

21. Cikk

90. E rendelkezés a nemzetközi jog alapvető elveinek fontosságát hangsúlyozza és meghatározza, hogy a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek védelmének ezen elvekkel összhangban kell megvalósulnia.

22.Cikk

91. E rendelkezés – amely az ECHR 60. cikkén alapul – kifejezi a „kedvezményes elbánás” (de faveur) jól ismert elvét. A cél annak biztosítása, hogy a nemzeti kisebbséghez tartozó személyek részesüljenek mindazon vonatkozó nemzeti vagy nemzetközi emberi jogi rendelkezések előnyeiben, melyek kedvezőbbek számukra.

23. Cikk

92. E rendelkezés a Keretegyezmény és az Emberi Jogok Európai Egyezménye közötti kapcsolattal foglalkozik, azokra a kérdésekre tekintettel, melyeket a preambulumba belefoglaltak. A Keretegyezmény semmilyen körülmények között sem módosíthatja az Emberi Jogok Európai Egyezményében biztosított jogokat és szabadságokat. Ellenkezőleg, a Keretegyezménybe foglalt elvekből eredő jogokat és szabadságokat, melyek megfelelnek az Emberi Jogok Európai Egyezménye rendelkezéseinek, ez utóbbi Egyezménynek megfelelően kell értelmezni.

IV. Fejezet

24-26. Cikkek

93. Abból a célból, hogy a Keretegyezmény alkalmazásának áttekintését biztosítsa, a Miniszteri Bizottságot megbízták azzal a feladattal, hogy a Keretegyezménynek a Szerződő Felek által történő alkalmazását vizsgálja. A Miniszteri Bizottság fogja meghatározni azon Felek alkalmazási mechanizmusa feltételeit, melyek nem tagállamai az Európa Tanácsnak.

94. Minden Fél a Keretegyezmény alkalmazásával összefüggő tájékoztatását megküldi a Főtitkárnak rendszeresen és minden alkalommal, amikor a Miniszteri Bizottság kifejezte e kérését. A Főtitkár a tájékoztatást megküldi a Miniszteri Bizottságnak. Az első jelentést azonban, melynek célja teljeskörű tájékoztatást adni a törvényhozási és egyéb, a Fél által a Keretegyezményben lefektetett kötelezettségeinek hatályosulására tett intézkedésekről, az érintett Fél vonatkozásában a Keretegyezmény hatálybalépésétől számított egy éven belül kell megküldeni. Az ezt követő jelentések célja az első jelentésben foglalt tájékoztatás kiegészítése.

95. A Keretegyezmény alkalmazásának hatékony felülvizsgálata biztosítására tanácsadó bizottság felállításáról rendelkezik. E bizottság feladata a Miniszteri Bizottság segítése, amikor az értékeli, vajon a Felek által a Keretegyezményben lefektetett elvek hatályosulására tett intézkedések megfelelőek-e.

96. A Miniszteri Bizottság feladata megállapítani a Keretegyezmény hatályba lépését követően egy éven belül a tanácsadó bizottság – melynek tagjai elismert szakértők a nemzeti kisebbségek védelmének területén – összetételét, valamint ügyrendjét.

97. E Keretegyezmény alkalmazása ellenőrzésének, amennyire csak lehetséges, tiszteletben kell tartania az átláthatóság elvét. Ezért tanácsos e vizsgálatból származó jelentések és egyéb dokumentumok nyilvánosságra hozatala.

V. Fejezet

98. A 27-32. cikkekbe foglalt záró rendelkezéseket az Európa Tanács keretében megkötött egyezmények és megállapodások záró rendelkezéseinek mintájára készítették. Fenntartásokra vonatkozó cikket nem foglaltak be. Fenntartások annyiban lehetségesek, amennyiben azokat a nemzetközi jog lehetővé teszi. Eltekintve a 27. és 29. cikkektől, a záró rendelkezések nem kívánnak külön indokolást.

27. és 29. Cikkek

99. A Keretegyezmény aláírásra nyitva áll az Európa Tanács Tagállamai számára, valamint a Miniszteri Bizottság felkérésére más Államok számára is. Természetesen a „más Államok” alatt az Európai Biztonsági és Együttműködési Konferenciában részes Államokat kell érteni. E rendelkezések figyelembe veszik a Bécsi Nyilatkozatot, mely szerint a Keretegyezmény a nem Tagállamok számára is nyitva áll aláírásra (lásd az Európa Tanács Csúcsértekezlete Bécsi Nyilatkozatának II. Függelékét).

 

Magyarázó megjegyzések a Nemzeti Kisebbségek Védelméről szóló Keretegyezményhez